Eredmények | Info-feed | Zárórendezvény
Elindult a vb forró drótja: +36/1-90-70-500

Francesco Postiglione: „Olyan ez a vb, mint egy olimpia; a magyarok a döntőbe juthatnak”

0 0

Elkövetkezendő események

Percről percre

Az Egyesült Államok csapata nyerte a férfi 4x100m vegyesváltót

Az Egyesült Államok csapata nyerte a női 4x100m vegyesváltót

HOSSZÚ Katinka (HUN) nyerte a női 400m vegyest

LACOURT Camille (FRA) nyeri a férfi 50m hátat

SJOSTROM Sarah (SWE) világbajnok lett női 50m gyorson

KALISZ Chase (USA) nyerte a férfi 400m vegyes döntőt

KING Lilly (USA) nyerte a női 50m mellet

Férfi óriás toronyugrás eredmények: 1. Steve Lo Bue (USA) 397.15 2. Michal Navratil (CZE) 390.90 3. Alessandro De Rose (ITA) 379.65

LEDECKY Katie (USA) világbajnok lett 800m gyorson

SJOSTROM Sarah (SWE) világrekordot úszott a női 50m gyors középdöntőjében

Még több

Jegyek

Váltsd meg a jegyet több mint 200 esemény valamelyikére. Éld át testközelből a sportolók sikereit!

Tovább a jegyvásárlásra

OpenWeatherMap.org

Budapest

19.8 ° 10 km/h
17.5 ° 11 km/h
20.1 ° 15 km/h
20.4 ° 14 km/h
19.1 ° 4 km/h
18.1 ° 8 km/h
18 ° 11 km/h


OpenWeatherMap.org

Balatonfüred

19.4 ° 6 km/h
17.1 ° 19 km/h
20.1 ° 29 km/h
21 ° 24 km/h
18 ° 11 km/h
17.5 ° 14 km/h
18.6 ° 14 km/h

A 17. FINA Világbajnokság vízilabdatornájának helyszínén, a Hajós Alfréd Uszodában nemcsak a vízben, hanem a parton is fel-feltűnnek a nemzetközi vízilabdasport emblematikus alakjai. A csapatok kísérőiként, sportvezetőként, egyszerű szurkolóként élik meg a budapesti vb-t, de akadnak olyan is, akik szakkommentátorként segítik a sajtó képviselőit. A 409-szeres olasz válogatott Francesco Postiglione a sanghaji világbajnokság óta a RAI Sport szakértője. Tizenhat éve, a 2001-es budapesti Európa-bajnokságon a vízben bizonyított, most is elképedve beszélt a magyar közönség sportszerűségéről és vízilabdaszeretetéről. A vb-esélyekről is megkérdeztük a korábban mellúszóként olimpiai és vb-résztvevő klasszist, aki egyelőre kisfiával érkezett Budapestre.

Francesco Postiglione sportkarrierje ma már megismételhetetlennek és kivitelezhetetlennek tűnik. Úszóként kezdte karrierjét, 18 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a vízilabdával is, mindkét sportágban olimpiai résztvevőnek mondhatja magát, a pólóban nem kevés siker kísérte pályafutását.

Úszóként a perth-i világbajnokságon, az athéni Európa-bajnokságon és a barcelonai olimpián is ott volt (a B-döntőben nyolcadik lett), a 200 mell volt a fő száma.

A Posillipo Napolival három olasz bajnoki címet és kupagyőzelmet, Szuperkupa-sikert könyvelhetett el, az olasz válogatott sapkáját 409 alkalommal viselhette. Bécsben 1995-ben Európa-bajnok lett, egy évre rá Atlantában olimpiai bronzérmes. 2001-ben Budapesten Eb-ezüstérmet nyert az olaszokkal úgy, hogy az elődöntőben a házigazda magyar válogatottat győzték le.

Fotók: Balogh Máté/Bp2017

Francesco Postiglione 2008-ban vonult vissza az aktív játéktól, évek óta ügyvédként dolgozik, emellett a RAI televízió szakkommentátoraként maradt a sport mellett. Most is ilyen minőségében van jelen a 17. FINA Világbajnokságon.

Két meccs között kérdeztük.

Lényegében túlvagyunk a vízilabdatorna felén, gyorsan telnek a napok, volt már idő mérleget vonni, hogy érzi magát Budapesten?

Maximálisan elégedett vagyok, minden rendkívül szervezett. Különösen tetszenek a létesítmények, jól néznek ki, és rengeteg néző figyeli az eseményeket, Magyarországon mindig szép számú a közönség. A vízilabda itt egyébként is nemzeti sportnak számít, biztos voltam benne, hogy csodás világbajnokságot szerveznek a magyarok. És ez így is van.

Hányadik alkalom is ez a mostani, amikor a kommentátori állás az „otthona”?

Miután 2008-ban visszavonultam az aktív játéktól, megadatott nekem a lehetőség, hogy szakkommentátorként dolgozzak, így vettem már részt a sanghaji vb-n, aztán ott lehettem Barcelonában és Kazanyban is. Nem udvariasságból mondom, de ez a budapesti vb kicsit olyan, mint egy olimpia. A transzport, a szállás, a sportolók és a média fogadása nagyon szervezett és zökkenőmentes, ráadásul tényleg tele vannak a lelátók, nemcsak a vízilabdameccseken. Jártam a Duna Arénában és a szinkronúszásba is belenéztem, mindig követem a többi sportágat is, érdekel, hogy is zajlanak az események a mi kis vizes világunkban.

Mennyire könnyű a kommentátori feladat?

Nyugodtan mondhatom, hogy sokkal egyszerűbb a vízben. Sportolóként az ember mindent máshogyan él meg, más érzelmek befolyásolják, a versenyekre is máshogy lát rá, nekem pedig ezt kellene visszaadnom a nézőknek. Nagyon fontos, hogy akik távol vannak és otthonról követik az eseményeket, érezzék, mi történik a csapattal. Mivel játszottam, igyekszem hitelesen közvetíteni ezeket az érzelmeket.

Úgy tűnik, élvezi a feladatot.

Abszolút, élvezem és szeretem csinálni, hiszen mindez segít abban, hogy közelében maradhassak annak a világnak, amelyikben eltöltöttem úgy húsz évet.

Ha nem a kommentátori állásban ül, mivel telnek a mindennapok?

Ügyvédként dolgozom, mondhatom, hogy ez hobbim és szenvedélyem is. Munkajoggal, sportjoggal foglalkozom, szóval nem unatkozom.

Magyarországon az „aranygenerációkra” abszolút jellemző volt, hogy a sport mellett törekedjenek a civil életben is a kibontakozásra. Olaszországban mi a helyzet?

Igen, hallottam, hogy azokkal, akikkel annak idején együtt játszottam, diplomát szereztek, például Kiss Gergely, Steinmetz Barnabás vagy Molnár Tamás is. Olaszországban kevesen vannak, akik az élsport mellett lediplomáztak, mert nagyon kevés intézmény van, amelyik segíti ebben a sportolókat. Mostanában van egy kis előrelépés ebben odahaza, talán egyre több iskola támogatja majd azt, hogy valaki a sport mellett is ki tudjon bontakozni. Sok áldozattal járnak az edzések, akárcsak a tanulás. Nekem szerencsém volt, mert megtaláltam azt az utat, azt a területet a jogban, ami érdekel. Így szerettem is tanulni az egyetemen, és ha valamit szeret az ember, azt sokkal könnyebben magába szívja.

Az szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki két sportágban egyszerre jeleskedjen, és még mellette a sulira is figyeljen. Önnek sikerült, hiszen előbb úszóként volt sikeres, aztán egy ideig párhuzamosan haladt a két sportág, hogy aztán maradjon a vízilabda.

Manapság nagyon korán vízilabdázni kezdenek a gyerekek, de az én véleményem az, hogy előbb meg kellene tanulni rendesen úszni. Pár éve még talán be lehetett járni hasonló utat, mint az enyém, de ma már tényleg lehetetlen. Egyébként továbbra is követem az úszást, ma reggel is a hotelben figyeltem a 100 mell selejtezőit. Szeretem az úszást, ez egy szenvedély, még akkor is, ha a vízilabda sokkal jobban leköt és szórakoztat.

Van favoritja az olaszok közül?

A sztárok, így Paltrinieri, Detti és Pellegrini mellett sok tehetséges fiatal van, és mivel én a mellúszást követem, Nicolo Martinenghit említeném. Nagyszerű úszó lehet belőle.

A mostani vb-re rátérve, milyennek látja az erőviszonyokat?

Mind a férfiaknál, mind a nőknél a hagyományosan erős nemzetek dominálnak most is, azzal a különbséggel, hogy a szerbek és az amerikai lányok kiemelkednek a mezőnyből. A magyarok mindkét válogatottja eljuthat a döntőig, úgy érzem, ebben segíthet nekik, hogy a csoportgyőzelem miatt könnyebb ágra kerültek. A férfiaknál a horvátok és az olasz csapat is erős, Görögország egyelőre kérdőjel számomra.

A magyar válogatottat a könnyebb ág mellett a közönség is segíti. 2001-ben itt volt az Európa-bajnokságon, hogyan emlékszik vissza rá?

Felejthetetlen élmény volt ilyen közönség előtt játszani, itt a szurkolók nemcsak szeretik a pólót, hanem értenek is hozzá. Az elődöntőt 5000 ember előtt nyertük meg a magyarok ellen és a mai napig libabőrös leszek attól, hogy a közönség minket is megtapsolt. Ilyet sehol a világon nem tapasztaltam, csodálatos élmény volt, amire mindig emlékezni fogok. Rengeteget játszottam egyébként Magyarországon, a Posillipóval is az Újpest vagy a Honvéd ellen a 2000-es években. Mindig jó élményekkel távoztam Budapestről.

A magyar pólósok közül kivel tartja a kapcsolatot?

Nincsenek olyan sokan, de a korábbi csapattársaimmal, így Kiss Gergellyel, Kásás Tamással, Steinmetz Barnabással mindig találkozom egy rövid időre, ha én idejövök, vagy ők Nápolyban járnak. Furcsa, de a mi kis világunk olyan, hogy ilyenkor úgy beszélgetünk egymással, mintha előző nap találkoztunk volna.

A kisfia nagyon otthon érzi magát a Hajós-uszodában, az egész család elkísérte Budapestre?

Jelenleg még csak a 9 éves kisfiam van itt velem, a feleségem és a 11 éves kislányom csütörtökön érkezik. Mivel a gyerekek nem ismerik még Budapestet, itt az alkalom, hogy elhozzuk őket ide, Európa, ha nem a világ egyik legszebb fővárosába. Egyébként a fiam is sportol, úszik, és hamarosan elkezd majd vízilabdázni.

Naná, hogy vízilabdázik…

Igen, adja magát a víz, hiszen ezt látták tőlem, tőlünk, természetes, hogy ez érdekli őket. Ugyanakkor a sportnak a gyerekeknél szórakozásnak kell lennie, nem szabad semmifajta nyomást mellé tenni. Semmit sem erőltetek, a lényeg, hogy élvezzék azt, amit éppen csinálnak.

FRANCESCO POSTIGLIONE

1972. április 29-én született Nápolyban, karrierje során a Posillipo Napoliban játszott.

Ügyvéd, televíziós szakkommentátor.
Eredményei: olimpiai bronzérmes (1996), vb-ezüstérmes (2003), Európa-bajnok (1995), Eb-ezüstérmes (2001), Eb-bronzérmes (1999) vízilabdázó.

Négy olimpián vett részt, 1992-ben még mellúszóként, Barcelonában. 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben az olasz vízilabda-válogatottal járt az ötkarikás játékokon.