Eredmények | Info-feed | Zárórendezvény
Elindult a vb forró drótja: +36/1-90-70-500

FINA(L) days, avagy a vizes világbajnokság utolsó napja

0 0

Elkövetkezendő események

Percről percre

Az Egyesült Államok csapata nyerte a férfi 4x100m vegyesváltót

Az Egyesült Államok csapata nyerte a női 4x100m vegyesváltót

HOSSZÚ Katinka (HUN) nyerte a női 400m vegyest

LACOURT Camille (FRA) nyeri a férfi 50m hátat

SJOSTROM Sarah (SWE) világbajnok lett női 50m gyorson

KALISZ Chase (USA) nyerte a férfi 400m vegyes döntőt

KING Lilly (USA) nyerte a női 50m mellet

Férfi óriás toronyugrás eredmények: 1. Steve Lo Bue (USA) 397.15 2. Michal Navratil (CZE) 390.90 3. Alessandro De Rose (ITA) 379.65

LEDECKY Katie (USA) világbajnok lett 800m gyorson

SJOSTROM Sarah (SWE) világrekordot úszott a női 50m gyors középdöntőjében

Még több

Jegyek

Váltsd meg a jegyet több mint 200 esemény valamelyikére. Éld át testközelből a sportolók sikereit!

Tovább a jegyvásárlásra

OpenWeatherMap.org

Budapest

32.4 ° 13 km/h
28.9 ° 11 km/h
26.5 ° 16 km/h
25.3 ° 6 km/h
25.8 ° 6 km/h
25.7 ° 14 km/h
26.5 ° 11 km/h


OpenWeatherMap.org

Balatonfüred

29.5 ° 4 km/h
28.9 ° 6 km/h
22.6 ° 38 km/h
19.4 ° 12 km/h
23.5 ° 6 km/h
22.5 ° 8 km/h
24.8 ° 13 km/h

Írta: dr. Kerekes Fanni

Amikor kitaláltam, hogy az idei év fénypontja számomra a vizes világbajnokságra való kijutás legyen, még nem sejtettem, hogy az év legnagyobb élménye lesz. Mások napi megszámlálhatatlan órát edzenek ezért, nekem elég volt némi nyelvtudás.

Először önkéntesnek szerettem volna jelentkezni, pusztán abból a megfontolásból, hogy egy kicsit visszaadjak az univerzumnak. Tudniillik, fogorvos vagyok, és rendkívül szeretem a szakmámat, de be kell vallanom a nemzet többsége ezzel nem így van. Mondjuk ki, sokan rettegik, amit teszek. Aztán valahogy elképesztő szerencsés csillagzatok alatt állhattam, mert „Media STAFF” lettem, így nagybetűkkel a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában, ami a vízilabdázás szentélye. Igaza volt a szüleimnek, hogy hetente egyszer elmondták, kislányom tanulj nyelveket. Ehhez képest én csak bámultam, hogy feleannyi idős önkéntesek háromszor annyi nyelven beszélnek, mint én. Az önkéntesek nemzettől függetlenül nyitottak, bátrak, mindig mosolyogtak.  Már-már úgy éreztem magam, mint néha a gimnáziumi maffiatársaimmal szoktuk fagyinyalás közepette a Bazilika lépcsőjén… mintha nem is itthon lennénk.

Én szeretnék naivnak tűnni, és hinni abban, hogy ennyi ember munkája, mosolya akkor is, amikor mínusz 10 perces részidővel kell egy új helyzetre reagálni büszkeségre érdemes. Mert az a rendezvény nem lehet rossz, ahol tízen-huszonévesekkel olyan témákról lehet beszélgetni, amelyek valóban fontosak.  Mindezt úgy, hogy közben mindenki zokszó nélkül teszi a dolgát, esőben napsütésben. Olvastam, mennyibe került, mennyibe kerülhetett volna. Az én adómból is ment, és jelen pillanatban teszek rá, ki mennyit és hová tett!

Akkor is, amikor a FIÚK (és nem szeretnék senkit kiemelni de NAGYVIKTOOOOR) döntőt játszottak, és én az egész izomzatommal szorítottam nekik – ezen a jövőben feltétlen fejleszteni fogok, hátha rajtam is múlt. Akkor is, amikor a bulivillamoson, vagy köznapi nevén, a 4-6-oson a nagyon kedves illuminált csapatnak a mi kis elitalakulatunk elmagyarázta, hogy igen, vesztettünk, igen szomorúak vagyunk, de nem, nem vagyunk csalódottak, hanem rendkívül büszkék vagyunk. Az a generáció vagyok, aki azon nőtt föl, hogy megnyerünk mindent, ami a magyar vízilabda-válogatott útjába kerül, legyen az egy lábtengó-verseny vagy az olimpia maga. Mégis megtanultam, hogy lehetnek ugyan elvárások, de minden remek eredménynek ér örülni. Ha a szüleim minden alkalommal kirúgtak volna, amikor nem kapok ötöst, akkor a gimnázium alatt még talán lakhattam volna otthon, de páros lábbal repültem volna az egyetem első szemeszterében. Szóval kérlek, magyar nép, örülj, ha Katinka örül, örülj, ha a FIÚK kicsit le is konyulnak az ezüsttől, mert ők abban a 3 kötőjel 32 percben mindent beleadtak. Meg előtte nagyjából egész életükben.

Nem felejtem el, hogy „A” toronyban a biztonságiak rekord sebességgel gördítettek be, hogy elcsípjem még az utolsó ugrást, és az a helyszín se ússza meg a szelfimet, legyek bármilyen gyarló és elcsépelt.

Hatalmas élmény volt a belépőmet lobogtatva áthaladni a BKV ellenőrzéseken, ahol a jegyellenőr bácsi ma pacsizott velem, és megkérdezte, kedveském, ma mikor úszik a Katinka? Válaszomra elkomorodott az arca, oh, akkor még szolgálatban leszek, de drukkoljon helyettem is. Fogok jelentem alássan!

Így most elindulok, és megnézem Hosszú kisasszonyt élőben, és akkor is tenyérszaggatóan fogok tapsolni, ha az úszómester húzza ki úszósapka helyett, remélem be is rekedek majd. Ha hallok egy himnuszt, akkor nem arra fogok gondolni, hogy a miénk miért nem vidámabb egy kicsit, énekelni fogom minden tehetségtelenségemmel, ha pedig nem, akkor meghallgatom bármely nemzeti ünnepen.  Aztán elmegyek a záróünnepségre dolgozni, hátha tudok még segíteni azoknak, akik napi 24 órában dolgoznak, de a hajnali levelük végén mindig ott szerepel a „legyen szép napotok” vagy, mert nem tudják, éppen milyen napszak van, vagy pusztán, mert zsigerből ennyire kedvesek. Utána lehet, hogy elmorzsolok egy könnycseppet, mert vége. FINE FINA!

Nem születtem megmondóembernek, de írni mindig könnyebb. Üzenem a csalódott magyaroknak: legyetek egy kicsit spanyolok, örüljetek a napsugaraknak; legyetek egy kicsit amerikaiak, büszkén és kitörő lelkesedéssel fogadva minden remek eredményt, nemcsak az aranyat; és legyetek nagyon magyarok, vagyis mindenben kitartóak, tehetségesek és büszkék!

Szép volt, MI!