Eredmények | Info-feed | Zárórendezvény
Elindult a vb forró drótja: +36/1-90-70-500

Lelkes magyarok, pingvinek, medúzák, avagy: volt egyszer egy melbourne-i világbajnokság

0 0

Elkövetkezendő események

Percről percre

Az Egyesült Államok csapata nyerte a férfi 4x100m vegyesváltót

Az Egyesült Államok csapata nyerte a női 4x100m vegyesváltót

HOSSZÚ Katinka (HUN) nyerte a női 400m vegyest

LACOURT Camille (FRA) nyeri a férfi 50m hátat

SJOSTROM Sarah (SWE) világbajnok lett női 50m gyorson

KALISZ Chase (USA) nyerte a férfi 400m vegyes döntőt

KING Lilly (USA) nyerte a női 50m mellet

Férfi óriás toronyugrás eredmények: 1. Steve Lo Bue (USA) 397.15 2. Michal Navratil (CZE) 390.90 3. Alessandro De Rose (ITA) 379.65

LEDECKY Katie (USA) világbajnok lett 800m gyorson

SJOSTROM Sarah (SWE) világrekordot úszott a női 50m gyors középdöntőjében

Még több

Jegyek

Váltsd meg a jegyet több mint 200 esemény valamelyikére. Éld át testközelből a sportolók sikereit!

Tovább a jegyvásárlásra

OpenWeatherMap.org

Budapest

1.6 ° 2 km/h
2.7 ° 9 km/h
3.8 ° 19 km/h
5.2 ° 2 km/h
4.9 ° 6 km/h
6.7 ° 8 km/h
9.6 ° 13 km/h


OpenWeatherMap.org

Balatonfüred

-1.3 ° 0 km/h
2.1 ° 11 km/h
3.5 ° 27 km/h
5.1 ° 8 km/h
5 ° 8 km/h
9.6 ° 17 km/h
13.6 ° 41 km/h

Március 17. van, jeles nap ez a vizes sportok történetében! Éppen tíz éve, hogy kezdetét vette a 12. FINA Világbajnokság a Föld túlsó oldalán, Melbourne-ben. Most, hogy lelkesen készülünk a 2017-es hazai vb-re, jó is – már csak az összehasonlítás szempontjából is -, ha felidézek néhány szép emléket arról a csodálatos két hétről, melyet volt szerencsém Ausztrália második legnagyobb városában tölteni.

Akkoriban a MobilPress hírügynökségnél, illetve a néhai Sláger Rádiónál dolgoztam, és a 2000-es sydneyi olimpia fantasztikus élményei után elhatároztam: addig nem nyugszom, amíg össze nem hozom ezt a melbourne-i túrát, és vissza nem térek a kenguruk földjére. Párommal, aki azóta már a feleségem, a szintén sportújságíró Szabó Szilvivel naponta négy-öt kereskedelmi rádiónak, több honlapnak, napilapoknak és persze a hírügynökségnek szállítottuk a tudósításokat, dolgoztunk reggel, délben és este, de megérte: életünk talán legszebb heteit töltöttük a világ egyik legnagyobb sporteseményén.

Az úszóversenyeket a híres Rod Laver Arénában rendezték, amely a teniszezők Mekkájának számít, de ebben az időszakban a vízé volt a főszerep a szentélyben. Az ausztráloknál a sportág hihetetlen népszerűségnek örvend, még a délelőtti előfutamokra is embert próbáló feladat volt jegyet szerezni a szurkolóknak, az esti programra pedig egyenlő volt a lehetetlennel. Frenetikus hangulatot teremtettek minden egyes versenynapon, amihez azért jelentősen hozzájárult, hogy úszóik összesen 21 érmet, köztük 9 aranyat szereztek a vb-n. A magyar versenyzőknek nem ment annyira, egyedül Cseh Laci állhatott fel a dobogóra a 200 vegyesen elért harmadik helye után, de hát borzasztóan erős volt a mezőny, elvégre az olimpia előtti világbajnokságról volt szó.

Időnk jelentős részét az Albert Parkban töltöttük, amely pedig a sportrajongók számára a Forma-1 kapcsán lehet ismerős. Bizony, a félig nyitott uszoda, ahol a vízilabda-mérkőzésekre került sor, a száguldó cirkusz egyik leghíresebb pályájának tőszomszédságában állt. Ráadásul szerencsénk is volt, mert a 2007-es szezon nyitófutamát egy nappal a pólótorna kezdete előtt rendezték! Emlékezetes jelenet volt, amikor szombaton, a kvalifikáció napján a Godova Gábor által irányított magyar női válogatott tagjai – a partról dirigáló kapitánnyal egyetemben – füldugóval edzettek, mivel Räikkönen, Alonso, Hamilton és a többiek alig néhány méterre rótták a köröket az Albert Park aszfaltján, fülsiketítő zajt csapva…

A hab a tortán: másnap, amikor szintén edzéslátogatáson voltunk, meglepve tapasztaltuk, hogy az uszoda egyik terasza éppen a pálya egyik kanyarjára néz, így fordulhatott elő, hogy életem első és eddigi egyetlen személyesen átélt Forma-1-es versenye az Ausztrál Nagydíj volt! Talán sokan emlékeznek még arra a drámára, melynek során David Coulthard autója centikkel Alexander Wurz feje fölött repült át egy sikertelen előzési kísérlet során. Nos, mindez pont a „mi” kanyarunknál történt, nagyjából tíz méterrel alattunk…

Senki ne képzeljen egyébként egy hipermodern, bravúros építészeti megoldásokkal megalkotott létesítményt, épp ellenkezőleg: az Albert Park uszodája, a Melbourne Sports and Aquatic Centre (ahol a műugró versenyekre is sor került) a maga nemében egyszerű és nagyszerű, persze sok-sok medencével, kiegészítő szolgáltatásokkal, vagyis arrafelé nem azon csámcsognak az újságírók, hogy miért nem díjnyertes arénákat építettek az ausztrálok, hanem örömmel nyugtázzák, hogy a célnak megfelelő építmények állnak rendelkezésre. Az sem nagyon zavarta őket, hogy a vízilabda-mérkőzéseken alig kétezer néző lehetett jelen, így a nagyobb derbikre szinte kiváltságnak számított belépőhöz jutni. 

Ausztráliában az a csodálatos, hogy rengeteg náció él egymás mellett, alapvetően békésen, de azért ott is akadnak kivételek. A 2000-es években több horvát-szerb konfliktusra került sor különböző ottani sporteseményeken, 2007 januárjában például éppen a Rod Laver Arenánál, ahol az Australian Openen bunyóztak egy jót a délszláv drukkerek. Éppen ezért elképesztő rendőri készültség előzte meg a horvátok és a szerbek elődöntőjét a FINA Vb-n, már a villamosmegállóban szigorú tekintetű, golyóálló mellényt viselő egyenruhások álldogáltak, bent az uszodában pedig fokozottan ügyeltek a rendre. A döbbenetes hangulatú, hihetetlenül feszült légkörben rendezett meccsen csak verbális háború volt, bár néhány pofon elcsattant, alapvetően jól oldották meg a feladatukat a rend őrei. A második elődöntőben, a magyar-spanyolon nem voltak ilyen problémák, az egy másik kérdés, hogy minket a szívinfarktus kerülgetett a végül hosszabbítás után megnyert találkozón.

Fantasztikus volt egyébként megélni, hogy mindkét válogatottunk érdekelt volt a vízilabdatorna végjátékában. A hatalmas szívvel küzdő lányok nagyon megérdemelték volna az érmet, de az elődöntőben a későbbi győztes amerikaiaktól és a bronzmeccsen az oroszoktól is egy góllal kaptak ki, így maradtak a bánatkönnyek. A férfiak bejutottak a fináléba, melyet tulajdonképpen félig-meddig meg is nyertek. 7-6-os vezetésünknél a hajrában Szivós Marci egy az egyben vihette a kapura a labdát, de Vican hihetetlen bravúrral hárított, a horvátok pedig egyenlítettek, és a ráadásban sajnos nyertek is 9-8-ra.

Nagyjából 300 magyar szurkoló szomorkodott a lelátón, akiknek egy jelentős részével már jó ismerősként köszönthettük egymást, hiszen a vb két hete alatt volt időnk összebarátkozni. Ott volt például Nagy Viktor édesapja, aki magyar zászlóval a nyakában, a lelátóról biztatta fiát és társait az elsőtől az utolsó pillanatig, de jöttek magyarok Sydneyből, Brisbane-ből, még Perthből és Darwinból is, vagyis az ausztráliai magyarok – akárcsak hét évvel korábban az olimpián – nagyon sokat segítettek a magyar sportolóknak.

Az egyik fontos helyszínről még nem tettem említést: a nyíltvízi úszóversenyeket Melbourne legnépszerűbb tengerparti részén, a St Kilda Beachen rendezték. Itt futottunk össze Pennyvel, a pingvinnel, a világbajnokság kabalafigurájával, amit egy közös fotóval ünnepeltünk.

Napsütés, lélegzetelállító környezet, égszínkék tenger: a kívülállónak valóban nagyon tetszett a környék, a sportolóknak viszont nem volt mindig okuk a mosolygásra. Jól emlékszem még szegény Kovács Ritára, akit annyira összecsipkedtek a medúzák verseny közben, hogy utána jeges zacskókkal hűtötte a bőrét, miközben nekünk nyilatkozott. Na, ez az, ami idén Balatonfüreden nem fordulhat elő, balatoni medúzák létezéséről egyelőre nem érkezett jelentés…

Összességében, ha visszatekintek a 2007-es FINA Világbajnokságra, egy nagyon barátságos, jó hangulatú, emberközeli sportesemény ötlik fel bennem, és hiszek abban, hogy idén nyáron Budapesten és Balatonfüreden mi is valami hasonlót rendezünk majd. Mondjuk egy olyan vb-t, amelyre egy ausztrál sportújságíró tíz év múlva jó szívvel gondol vissza melbourne-i irodájában ücsörögve, a Füreden elfogyasztott lángosokra és palacsintákra vagy a Parlament látványára emlékezve…